Szubjektiv észrevételeim éttermekről és egyéb evőhelyekről, 2013.

A Westend Il Treno büféjében egész normális pizza szeleteket ettünk nemrégiben, ezért a nagy testvértõl is valami jót remélve tértünk be a Szél Kálmán téri étterembe egy vasárnap kora délutánján. A garden nyilat követve elért belsõ tér tulajdonképpen hangulatos is lehetne, de aznap a szél eléggé átfújta az udvart, ahol ennek ellenére nem kevesen ültek a piros kockás asztalok mellett.

Elõször sört és borokat kértünk, majd három pizzát, valamint egy görög tálat rendeltünk. Az italok után elõször a görög tálat hozták ki, a pizzák csak sokkal késõbb érkeztek. Az egyik pizza nem egyezett a rendelttel, ezt a személyzet úgy korrigálta, hogy rászórtak egy marék rukkolát a tetejére. Így csináltak a számlán szereplõ Vencel pizzából a rendelés szerinti Dalmátot. Ezt hívják az Il Trenonál életmódváltó pizzának.

Én a klasszikus kedvencemet, capricciosát választottam. Nem is emlékszem mikor tettek utoljára elém ilyen gyatrán sikerült próbálkozást. Szoktam találkozni olyan pizzának titulált ételekkel, melyek ugyan nem pizzák, de amúgy egészen finomak, csak nem pizzának kéne õket hívni. De sajnos a Trombitás Il Treno pizza capricciosa néven 1390 forintért kínált produkciójában nem sok örömet találtam. A tészta ízérõl és állagáról a massza szó jut eszembe. A feltét mennyisége túlzó, íze jellegtelen.

A borok finomak voltak, a sör és a kávé is sokkal jobb, mint az étel. Sajnos a felszolgálókról sem jut semmi jó az eszembe. Szóval nem tetszett nekem a Trombitás Il Treno, így aztán tányért sem kapott.