A kép valamikor 1970 körül készült,
és a kisemberek akkori életéről szól. Akkor azt hittem, hogy ilyesmi sivár kispolgári élet vár az akkori gimnazistákra is. De nagyot fordult a világ, és nem tudni még, hogy pontosan milyen volt a múlt, de hogy bűnös, az biztos. Nem is értem, miért mond egy belsőkörös közgazdász olyanokat a "közszolgálati" rádióban, hogy a mai átlagbér nagyjából a hetvenesévekbelivel egyenértékű.

November hetedikén jelent meg a hír, hogy a miniszterelnöki megbízott megmutatta azt a 15 festményt, melyeket a Végleges Alaptörvény életbelépésének tiszteletére rendelt magyar festőktől az elmúlt 150 év magyar történelméről. Tőlem persze nem rendelt semmit, de én egy pillanatig úgy éreztem itt az idő megmutatni a fenti sorba illő képemet, amely még 2010 májusában a Változás tiszteletére készült, és Az aranykor kezdete címet kapta. De aztán elbizonytalanodtam, alkalmas-e már az idő a megmutatására, és inkább maradtam az eredetileg e hónap képének kigondolt Előérzet mellet, amely kép teljesen magán indítatásból készült 1981-ben. Most csak azért veszem elő ezt az üvegen át készült reprodukciót, mert illusztrálni szeretném azt az előérzetemet, miszerint a szegényebbekre ismét még nehezebb idők jönnek. De nem olyan nagy dolog ezt próféciálni, hiszen ez a világ isteni rendje.

Amikor a kép készült, még nem tudtam
hová réved a nő a pohárral, de közben rájöttem, azon töpreng, vajon tényleg gyorsabban dzsavel a neutrinó, mint a fény ?

A vonalbezárások óta nem voltam a Bükk északi oldalán,
ideje hát újra megnézni, mi újság a Bükk körül. Meg hát annyi rosszat hallani manapság Ózdról és a régióról, kíváncsi vagyok mit látni ebből a vonatablakból. A mai vonatozás kör csak úgy tud bezárulni, hogy egy megszüneteltetett vonalszakasz helyett autóbuszra kell szállni. >>>

Új képet tettem fel a galériába, most
készültem el vele. Ez jutott eszembe az idei vonatozás szezon vége felé, a politikai Változás tobzódása közepette.